Előszó 2011. november 1.
A majdan itt következő oldalakon remélhetőleg egy olyan történet fog kibontakozni, melynek olvasása során lehet, hogy magadra ismersz! Kicsit lehet, hogy visszarepít az időben vagy a jelenedet írja, talán a jövődet. Ez persze csak egy kis szeletére lesz igaz az életednek... számomra is csak egy kis szelet. Azonban olyan szelet, amire mindig nagyon szívesen gondolok és elmélkedek róla. Először írok egy kicsit a múltamról... aztán folyamatosan beszámolok az éppen aktuális jelenről, amiben lesznek olyan kitérők, melyek az én olvasatomban kapcsolódnak a témához és hasznosak lehetnek.

Kezdeti lépések

Valamelyik dumaláda bejegyzésben röviden megemlékeztem a kezdetekről. A történések ide tartozó része egy Budapest közeli panellakásban esnek meg, ahol a "népsűrűség" minden rendelkezésre álló lakóhelységet megtölt. Erre való tekintettel kezdetem el törni a fejemet egy modellvasúti pálya elhelyezése tekintetében. Bár az álmok igen gyorsan eljutottak oda, hogy MiWuLa méretű terepasztalt kellene építeni, a valóság azonban jóval szerényebb lehetőségeket adott. Kezdésnek nem is nagyon szerettem volna többet, mint hogy minden különösebb rákészülés nélkül (értsd: pálya összerakása, elektromos váltók bekötése, tápellátás biztosítása) lehessen játszani egy kicsit az akkor még elég karcsú (de remélten gyorsan gyarapodó) modellgyűjteménnyel.

A tárolásra lehetőséget adó egyetlen lehetőségnek a gyermekem ágya alatti kihasználatlan terület mutatkozott. Ez behatárolta a pálya méretét is a maga 195 x 95 cm méretével. Néhány méter 5 x 2 cm-es fenyőléc, valamint a korábban jelzett méretű pozdorja lap beszerzésével és összeeszkábálásával máris adott volt az alap. A könnyebb mozgatás érdekében a egész dolog alá került 4 darab görgő, ezzel megkönnyítve az ágy alól történő kihúzást illetve a visszarakást. Már csak a pályát kellett felrakni a lemezre és máris gördülhetett a szerelvény...


Az elképzelés nem tartalmazott alpoknyi hegyvonulatot... egyszerű síkvidéki pályában gondolkodtam egy kis állomással, néhány házzal, fűvel-fával-bokorral. De azért a gépszíj elkapott, így ugyanerre a területre született egy zsúfoltabb pályaterv is. Az okot az adta, hogy a modellpark dinamikusan bővült (először minden koncepció nélkül). Láthatóan a modern kor járművei kezdtek túlsúlyba kerülni, így az egyvágányú vonalból terv szinten kétvágányú lett, néhány újabb kitérő beiktatásával tároló csonkavágányok kerültek kialakításra. Az is eldőlni látszott (és el is dőlt), hogy a RocoLine ágyazatos vágányok helyett ágyazat nélküliek kerülnek majd felhasználásra és az alépítményt saját kezűleg vitelezem ki. Egyébként ez egy költséghatékony váltásnak tűnt, hiszen csak a váltókat kellett lecserélni, a normál sínekről a gumiágyazat simán lefejthető.


Az átalakítás már nem öltött formát... ahogy gyűltek az ismereteim, úgy voltam egyre biztosabb benne, hogy ennél azért én komolyabb dolgot szeretnék.

Második nekifutás

Az újragondolt koncepció még mindig nem a fixen felépített terepasztalról szólt. A lakás bizonyosfokú átrendezése lehetővé tette, hogy több előkészített darabban lehessen tárolni a modellpályát. Így a megvalósítás egy kicsit elmozdult a szegmens- asztal irányába.

Mindösszesen négy részre lehetett bontani a pályát, ami egy klasszikus kétvágányos "dilikör" volt oly módon megszerkesztve, hogy a fővonal kiegészült egy három vágányos tároló résszel. Úgy terveztem, hogy a későbbekben kiegészül még egy közdarabbal, ami gyakorlatilag egy hurokforduló.


A pálya befoglaló méretei 315 x 160 cm voltak. Kialakításánál fogva az irányítás során a kezelő a pályán belül foglalt helyet, így a vonatok körbe járták. A dolgok optikája azzal is javult, hogy az R2-es ívek helyét átvették az R5/R6 ívek, így kevésbe volt szembeötlő a hosszú személyvagonok "belógása". Másik rész, amit nagyon szerettem a pályában, hogy a fővonalat és a tároló részt 10 fokos váltók és félangol váltók kötötték össze.

Szerkezetét tekintve megmaradtam a korábban már kipróbált fenyőléc keretnél, de az asztal lapját már rétegelt lemez adta. A szegmensek rögzítése 10-es csavarokkal és szárnyas anyákkal történt. A sínek alá 4 mm-es parafalapokból kezdetleges alépítmény készült. A pályába feszültség betáplálás egy helyen történt, a szegmensek közötti elektromos kapcsolatot az összeállítás során beillesztett vágány darabok biztosították.


Ez a megoldás sem lett hosszú életű. Jött egy kis kurfli a magánéletben, így új lehetőségek, új gondolatok születtek. Hosszú vajúdás után most érkezett el az ideje, hogy testet öltsenek ezek a gondolatok!