Tervezés 2011. november 12.
Négy és fél év telt azóta, hogy az előszóban említett szegmens-asztal is megszűnt létezni. Néha maga a modellvasút léte is veszélybe került. De csak nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy egyszer saját modellvasúti pályám legyen. Az impulzusok folyamatosan jöttek, akár egy kiállítás, akár egy internetes weblap, akár a Láng Börze néhai "kocsma" részének beszélgetős látogatása formájában. Az impulzusok aztán gondolatokká álltak össze, körvonalazódni látszódott egy kép. De mielőtt ez a kép(zelet) valósággá válhat sok az eldöntendő kérdés...

A kérdések igen változatos szempontok szerint vezetnek el a megvalósításhoz. Néhány kérdés az első pillanatban eldől, néhány esetben a válaszok időről-időre változnak, aztán megállapodnak egy ponton. Ha minden kérdésre korrekt választ akarunk adni, akkor bizonyossá válhat egy alaptétel: a vasútmodellezés kompromisszumok sorozata. Következzék tehát néhány kérdés és az én válaszaim (a sorrend nem tükrözi a fontosság sorrendjét!):

Elhelyezés, méret

Abban a helyzetben vagyok, hogy a családi béke meglétét nem befolyásolja a hobbim és annak helyigénye. A terület, amivel nagyjából számolhatok: 5 x 1,25 méter. Az asztalnak azonban mobilnak kell lenni (felkészülve az esetleges szállításra, ne adj úr isten arra, hogy átmenetileg háttérbe szorul).

Milyen témát/motívumot mutat be az asztal?

Ebben a tekintetben telve voltam ötletekkel és vágyakkal. Nagyon sokáig az én gondolataimban is az forgott, hogy legyen az asztalon egy nagy, több vágányos állomás, üzemi terület fordító koronggal, gyárkomplexum, mellékvonal kis állomással, hegy-völgy-legelő. Aztán kezdett tisztulni a kép, néhány dolog elmaradt. A végleges koncepció szerint a fő téma egy üzemi terület melyet az évtizedek során lassan körbeölelt a város.

Korszak és gördülő állomány

A terepasztal építését jócskán megelőzte a gyűjtő korszak. Először különösebb válogatás nélkül érkeztek modellek, a szempont egyedül a "tetszés" volt. Ennek megvan az a hátulütője, hogy kontrolálatlanná válnak a dolgok... lassan azonban tisztulni kezdett ez is. Bár nem került szigorú meghatározásra, de valahol a hetvenes évek közepének járműveitől kezdődik igazán az érdeklődésem. Ennek megfelelően nem határozok meg pontosan modellezett korszakot, de túlnyomó többségben vannak az ezredforduló járművei.
A maximális szerelvényhossz: 200 cm. A tervezés során ilyen méretű szerelvények kényelmes és biztonságos közlekedését, tárolását kell megoldani.

Vonalvezetés

Itt inkább az volt biztos, amit nem szeretnék: szűk íveket és hosszú, 'unalmas' egyeneseket. Figyelembe véve a rendelkezésre álló helyet a szűk ívek használata azonban elkerülhetetlen. Ezért mindenképpen törekedtem arra, hogy azok jellemzően rejtett helyeken valósuljanak meg. A látható szakaszokon a megcélzott legkisebb ívsugár: 888mm. Arra is figyelmet próbáltam fordítani, hogy átmeneti íveket alkalmazzak.

Vezérlés

Az első pillanatban eldőlt, hogy a pálya elektronikai megvalósítása digitális alapokon fog nyugodni. Úgy vélem, hogy minden tekintetben megfelelő szabadságot ad a kézi vezérlés lehetőségétől a vegyes üzemen át a teljesen automatizált forgalomig.


Konkrétumok 2011. november 12.
Nem titkolom, hogy a végleges asztal tervéhez két ötletet hasznosítottam újra.

A vonalvezetésre vonatkozó koncepció alapját Paksinuti régi, "Szentferenc" elnevezésű asztala adta. Határozottan tetszik, hogy az állomás (bár hagyományosan az aszal középvonalához kötődik) ívben található. Továbbá valamennyi általam támasztott - fentebb említett - elváráshoz is könnyedén alakítható. Nem csak egyszerű 'körforgalomra' ad lehetőséget, hanem a beépített hurkoknak köszönhetően a szerelvények menetiránya megfordítható.

Kapcsolódó link: www.paksinuti.hu


Az üzemi területre vonatkozóan pedig az egy általam igen nagyra tartott német szerző munkássága hívta fel a figyelmemet. Rolf Knipper (1955-2008) számos modellvasúti kiadvány szerzője egyik munkájában a németországi BW Hagen-Eckesey mintájára álmodott meg egy terepasztal változatot. Az interneten böngészve aztán további információkat és képeket találtam a DB ezen üzeméről. Fénykorát a hatvanas években élte, manapság már ott is elburjánzó félben van a gaz. Viszont témának és látványnak kiváló...

Kapcsolódó link: http://www.bahnen-wuppertal.de/html/bw-hagen-eck.html


Terveim szerint a két téma a terepasztal felső szintjén fonódik egybe. A megvalósításra kerülő méret: 444 x 126 cm (három, 147 x 126 cm méretű darabra szedhető).

Az asztal nagy részét az üzemi terület tölti ki, központjában egy saját készítésű, mindösszesen nyolc állásos mozdonyszínnel. A csarnokon belül található egy tolópad. Úgy tervezem, hogy a mozdonyszín teteje levehető lesz, így a szín belső berendezése is kialakításra kerül. A szín körül további kiszolgáló épület(ek) és a mozdonyok mozgását lehetővé tevő vágányzat kap helyet. A mozdonyszíntől keletre található a fordítókorong. A fordítóhoz vezető vágánykapcsolatok körülölelik a mozdonyszínt.
A terepasztal előterében az egyvágányú fővonal közlekedését megkönnyítő, négy vágányos átmenő 'előpályaudvar' (Bahnhofsvorfeld) látható. A négy vágányból három az átmenő forgalmat szolgálja, a negyedik pedig az üzemi területre való bejárást, illetve a felső hurokforduló átvezetésére szolgál.
A háttérben - a városképet jelképező utca/házsor alatt - rejtett módon található a hurokforduló vonalba történő bekötése, ami a normál körforgalom esetén is szolgálhat átmenő vágányként.
A vasútüzemi területtől nyugatra ipari területet képzeltem el (egyelőre nagy fehér folt!). Bár csatlakozik majd hozzá egy tároló vágány, de nem az ottani tolató forgalom lesz a terepasztalra jellemző játékmód. Fontos szerepe lesz azonban abban a tekintetben, hogy mintegy kulisszaként eltakarja a nyugati ívből nyíló lehajtót (felhajtót?), ahol a szerelvények meg tudják közelíteni a terepasztal alsó szintjét.


Az alsó szintből az előtérben mindösszesen a "látványszakasz" lesz látható. Ez jelképezi a fővonalat, ami a város pályaudvarához vezet. Illeszkedik a fenti szint vonalvezetéséhez, így talán még látványosabb lesz az itt közlekedő vonat. Az alsó szinten is található egy rejtett hurokforduló (csatlakozik a fővonalhoz), illetve egy rejtet tároló pályaudvar, hat tároló vágánnyal illetve egy kihúzóval.


Mindent összevetve a felső és az alsó szinten is lesz egy-egy önállóan használható 'dilikör', mindkettőben található egy-egy hurokforduló, melyek ellentétjei egymásnak. A két szint közötti közvetlen kapcsolat pedig lehetőséget ad arra, hogy a szerelvények a hurkokat végigjárva hosszabb úton is közlekedhessenek, mindamellett, hogy a szinteken egymástól függetlenül 'körözhetnek'.